A múlt

Mindkét Géres egy néven, már szerepel a leleszi prépostság 1214-ből származó alapítólevelében, mégpedig “Gyures vagy Gures” formában, 1254-ben “Garus” alakban.
Kisgéres megkülönböztetve írott formában csak 1403-ban jelenik meg, mint “Kysgeres”. A XIII. század elején mindkét község mint Vitalis birtoka jegyeztetik, Zemplén várának tartozéka, amit 1458 táján IV. Béla királyunk Péter fiának, névszerint Agenak, Igenernek és Ambrostusnak adományoz.
A század végén tulajdonosokként megjelennek a Rozádivok, de 1403-ban már Kisgéres a nagyhatalmú Pálócziak kezére került. E század közepéig több más család is birtokrészt szerez, például az Imreghiek, Csekék, Bacskaiak és Tárkányiak, sőt 1489-ben a leleszi prépostság is betársul. A XVI. század első felében olyan nevekkel találkozunk a tulajdonosok összeírásánál, mint Bánffi Péter, Eödönffi Imre, Dobó Zsófia, Gerendi László és Czékei János. 1541-1548 táján a faluban 19-25 lakott portát találnak az adóellenőrök.
A gyors birtokváltás csak e század végén csillapodik le némileg, így 1598-ban csak Báthory István neve szerepel a birtokosok listáján. A XVII. század első éveiben Kisgéres Nyári István tulajdona, majd 1609-ben a Darócziak is részt szereznek.
Az 1715-ből származó felmérés szerint 17 lakott és 9 elhagyott háztartása van a községnek, tehát e korban a máshol katasztrofális népességcsökkenés itt nem olyan markáns. Új birtokosként 1747-ből Dravetzky Lászlót, 1779-ből Károlyi Antalt említhetjük, de a leleszi prépostság is társtulajdonos. E század folyamán a község rohamosan fejlődik, hisz 1787-ben már 670 lakó él 81 lakóházban, 1828-ban 1131-en élnek Kisgéresben, mely a XIX. század végére meghaladja az 1350-et. Régebbi egyházi építmény létéről semmit sem tudunk. A XVI. és a XVII. századok során a falu reformátussá lett, mai, érdekes stílusú temploma egyes források értelmében 1758-ban épült, más vélemény szerint 1795-ben. A szőlőtermesztésnek ősi hagyományai vannak, hisz a falu híres ”boros” pincesora bizonyítottan többszáz éves (a legenda szerint, ide rejtőzött a lakosság egy része a tatárjárás idején).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *